Mikor kibontja magát a Nap az éji ölelésből,
felhördül gyengeségünk.
Elvetett elvárás-magunk csírázni indul, sarjad,
úgy játszunk a szóval, mint lasszóval a puskás cowboyok,
mázat égetünk bőrünk ráncain,
és sáncain fennakad a golyó.
Hiátusokat gyömöszölök,
a kényszer palástját,
ordító csend befőttjeit,
elfojtott lélegzetet,
a Nélküled-heteket táskába rejtem,
s befordítom szatyor-testem fodros száját.
Hisz’ szinte minden
összecsukható.
Toga
2022.04.02.
Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?