Lélegzem.
Fémkalitkából léggömb-buborékokat
füstöl tüdőm.
Harang ritmushangja halkul, s vár,
mikor rejt el a zaklatott, belső kondulás.
A tenger alján, mélykékbe rejtve,
a fejben, fejre ejtett magányból
keltett búvárharang ürességében fulladok…
és csak ülök a víz alatt…
Toga
2022.03.30.
Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?