a nappal belülről üres
zsibbadt karokkal ölelem a semmit
a semmit írom szorgalmasan
vagy festem az öltöző meztelen tájat
az ecset néha vastagon fog
felváltva nyitogatom üvegszemem
hájas szemhéjait
így kisérletezem a fénnyel
szembe vágtat az űr
habzó szájjal prüszkölve nyerít
hátán fehér célkeresztek
szerteszét részegítő ál-hullák
illata bódít
kapaszkodót támaszt keresek
ziháló tüdővel egy helyben szédülök
minden szilárdan homályban lebeg
a nappal kiürült
görcsbe ránduló kezem üres