Ocsovai Ferenc: Robotpilóta

Csak hánykólódik, döcög és zötyög
a tengeren, de nem kormányozza senki.
Mint egy kísértetroncs, úgy halad csak, amíg
a hullámok magukba nem fogják majd temetni
ezt a hajót, aminek hosszú ideje nincs
már kapitánya, és talán soha nem is volt,
fehér vitorláját pedig nem világítja
meg más, csupán a sápadt
könnyekben ázó, kékesszürke Hold,
de ott, a távolban valahol lassan egy zászló
körvonalazódik már a legénységgel együtt,
hogy összetartsák a meglazult gerendákat,
majd kitakarítsák a sok algát és salakot,
amely a korhadt deszkák között felgyűlt,
aztán végre ismét irányt szabjanak
ennek a lehetetlen szellemladiknak,
amely egész világrészek felfedezésére indult,
noha a napfényes paradicsomból,
ahol kikötött végre, büszkén,
hiún és ostobán visszafordult…