Mága Mátyás: A gyermekkoromban elvetett remény
A gyermekkoromban elvetett remény magja kirügyezett, de elégette a nap és elverte már az eső. Zörög a tavasz, fekete hajamon kopog az ősz, a kacsó már télben jár, a levegő megfagyott, s közeleg a nyár egy gyönyörű, melengető temetéssel. Szél röpteti a susogó, morzsolt faleveleket, ágra sárga, földre zöldes, padra barna hull. A húsos leveleket porhanyós ágy várja a harmatos füvön. Íme, beleolvadva hever az avaron, karcos, kopott, öreg botom, amivel végigjártam ifjúságom.
Mága Mátyás verse legutóbb a Szöveten: