VERS

Mága Mátyás: A gyermekkoromban elvetett remény

A gyermekkoromban elvetett remény magja kirügyezett, de elégette a nap és elverte már az eső. Zörög a tavasz, fekete hajamon kopog az ősz, a kacsó már télben jár, a levegő megfagyott, s közeleg a nyár egy gyönyörű, melengető temetéssel. Szél röpteti a susogó, morzsolt faleveleket, ágra sárga, földre zöldes, padra barna hull. A húsos leveleket porhanyós ágy várja a harmatos füvön. Íme, beleolvadva hever az avaron, karcos, kopott, öreg botom, amivel végigjártam ifjúságom.

Mága Mátyás verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .