VERS

Ocsovai Ferenc: A Turia partján

Most még mosolyogva cirógatja az ifjú,
mit sem sejtő szeretőket a tavaszi nap fénye.
Nem szeretném azt hinni, amit sosem szeretne
senki sem: hogy ha nem szedem össze
magamat, e vándorlásnak hamarosan vége,
és rettegek, hogy a türkiz fodrok talán
azt susogják, visszafordíthatatlanul
elérkezett a szélsebes folyótorkolat -
ám az utolsó pillanatban is meddőn azon
mélázom, megállítható-e még a tengerré
szélesedő, szüntelenül áramló gondolat…

Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten: