Halványulnak a fények, csüggedésed végtelen, kiszáradt folyómeder vagy, a komor felhők köréd gyűlnek, magad sem hiszel sem biztatásban, sem mesékben, a hit törik benned, jön néhány barát kéretlen, a bornak vér a színe, tréfa száll, kacagás, hársvirág-illatot sodorgat a kora esti nyár.
2022-05-21
A kép forrása: Óbuda kiskocsmái az 1850-es évektől az 1952-es államosításig.
Vélemény, hozzászólás?