VERS

Turóczi Ildikó: Csak kóan

Csendben és halkan szemlélődni,
érteni, fogadni,
indulatokat mellőzni,
távol maradni,
hinni és közben arra gondolni,
hogy ebben a szimulákrum-világban,
lehet szcénának is nevezni,
mi az, mi nem szimulálható,
a hit szimulákruma mi vajon?
mellőzni nagy gondolatokat,
mezítlábas értékeknek áldozni,
a felgyorsult időben lelassulni,
tagadás nélkül állítani
a fragmentált időt ritmusba szedni
nagyokat dumálni,
álmokat fogadni,
oh kapitány, kapitányom,
az idő nagy témáján túl
egészen a rendszerig, a rendszerbe foglalásig
identitásunk definíciójáig,
az jut eszembe, mint kérdés,
hogy lehet-e értelmezni azt,
aminek szem- és észtanúi vagyunk,
a bennünk és mellettünk zajló történéseket,
mik állandó átfolyásban és változásban vannak?
akár a kóan,
valami olyasmi, amit az ember
hall vagy olvas,
aztán megragad
ott fészkel, motoszkál,
érti is meg nem is,
hozzátesz, elvesz,
lesz belőle morfondír,
párbeszéd formájú monológ
mi szavak formáját nehezen veszi fel
és ha mégis,
akkor nem mindig az, ami;
egyfajta elmeszurkapiszka,
ami gondolatot szül és gondolatot olt,
egymással perel, majd békül.
Csalafinta észtorna.

Turóczi Ildikó legutóbb a Szöveten: