VERS

Magyari Barna: A remény fényes blézere

kéziratlapon
két ember oson
csókkal megyünk a
szó-sikátoron

világít a hold
lelóg a lába
gyönyörtől habzik
az éjjel párba’

attraktív hévben
lobog az éden
két szív lépeget
forró kötélen

szopogat a vers
nyalja a testünk
a költészetben
csodákban hiszünk

álmos betűk közt
lapoz az óhaj
kedvünk emelve
kilóg a hónalj

harisnya beszél
válaszol zokni
nyelvezetüket
meg kell még szokni

fényes blézerben
sétál a remény
harminckét csókkal
ragyogsz az övén