Ahol eddig vég volt, most a kezdet
járja álmos, gyűrött táncait.
Örömében lelkem kicsit reszket.
Bár a maszkom rég nem álca itt,

hisz álarcként saját arcom hordom.
Kicsit fáradt, de még megfelel,
s bár lábnyomom ott hagytam a Holdon,
választ szívem mégsem messze lel

a kérdésre, mit fel sem tett végül,
mert a válasz talán önmaga.
Látom, tépett fáim hegyén ég ül,
s otthontalanságom jön haza.

Ha ideér, átölelem csöndben,
hisz nem láttam annyi napja már,
és csak nézem, ahogy éjbe röppen
a hetedik miatt a hat madár.