A jól kigondolt regulázott rendbe
mely az entrópián felülkerekedve
már csaknem célt talál
hirtelen
egy barátságos fuvallat
táncolja be magát
azúrkék  tükrével
sugall békét s harmóniát
ígéri csendben meglapul
s nem okoz semmi kárt
hát hagyom.
 
Előbb csak hajtincseimen játszik
ujjaival köröket ír s borzol
kuszaságba hajlik a rendezett ív
játékát megunja most
s mást kutat máris:
a néma szív mi percenként
olykor nehezet dobban
még őrzi taktusát
az csalogatja hát
Kacér csiklandását a szélnek
csak nem állja
a Bóra bűvkörébe zárva már
a kis szerv
szapora rigmusokba váltva piheg
 
Ó mediterrán szél
délről érkeztél
játszi kis kellemes érzés
de épphogy csak melenget
sietve továbbáll
mintha félné, hogy egy testmeleggel
elveszti szabadját