Lencsés Károly: A fekete hajú lány

A lány, akiről írok
Hosszú fekete hajú
Egy maroknyi épen
Maradt hó a latyakban
Zengő kis csengő a
Fenyőfán. Mikor a
Fagyból a fűtött szobába
Lépsz, és olvadni kezd
Az orrod hegye. Égni
Kezd a füled. Fájdalmas,
Kellemetlen, mégis
Megnyugtató. Égősor,
Az alkony derengő
Verandáján. Léptek,
Amik jönnek. Kopogtatás.
Beengedés. Régen
Látott barát, akiről
Csak remélni tudtad,
Hogy él. Ölelkezés
Karácsonykor fagyöngy
Alatt. Végül csók. Beteljesülés.
Az Isten születése, aztán
Keresztre feszítés. Ébredés
A rémálomból, s még
Annyi minden, amivel
Nem untatlak tovább
Elég, ha én tudom, hogy
Van, van a fekete hajú lány….

(Kiss Tamás mail-art képeiből)