2024.07.13.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Csikai Gábor: 4. metamorfózis

Csikai Gábor: 4. metamorfózis

1 min read
s álmos ködpamacsok közt száll fel végül a titkok / fellegeit lerabolni, ha mámoros életem ébred,

meglopnám még hajnalaim dalait, de a tenger
rég nem hullámzik fel az égig, hát kikiáltok
egyszer, hátha a csend szétterjed, s elnyeli mindazt,
mit neki adtam a lételememből, sok csoda történt
újra azóta, hogy ezt tettem, szemeimben a kétely
így kúszik fel, a végzet kőfalait beteríti,
s álmos ködpamacsok közt száll fel végül a titkok
fellegeit lerabolni, ha mámoros életem ébred,
nem hullik rám széttört fénye a felriadásnak,
mért is hullana, vágyak sűrű erdeje védi,
s hollók hordják lázait innen messze mezőkre,
én már nem követem, mert nincs hova mennem, a lángok
elhamvadtak, s füstként szálltak szét, szavaikban
felharsan még néha a tenger, majd kitörését
várja az árnyas reggelnek, de születni nehéz lesz,
majd megtörni az átkot lassanként lehetetlen,
rám páráló fellegeket kell hordani szerte
Föld tavaszába, a poklok megnyitják kapuik mind,
s lassan mennyé omlanak össze, letépni, ha tudnám
maszkomat, én megtenném, csak már annyira régen
kővé lett arcomra feszült, hogy szinte a bőröm
külső rétege az, hát inkább hordom e terhet

Csikai Gábor versciklusának előző darabja a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.