Balajthy Ferenc: Szól(áskálódás)ok

Balajthy Ferenc

Szól(áskálódás)ok

Üres a szólam, ha okosabb volnál,
Szólj igazat, – lógjon ki a lóláb!

Madarat emberről, s kinek a papné,
Ki, mint vetett ágy, szelet arat még.

Kétszer is adhat, aki gyorsan adott,
Bolond lyukból bolond, okafogyott.

Nagy az Isten állatkertje, mint kapni,
Írás elszáll, – nem arany hallgatni!

A türelem rózsát terem, vért izzad,
Olcsó húsnak, rossz fát tűzre dobtak.

Fejbe ütött szög, világos vakablak,
Tiltott gyümölcs, édes szerelem vak.

Vén kecske és a só, vizet prédikál,
Mint vakok közt a félszemű király.

Jó pap is holtig, alma a fájától,
Aki másnak, szemet szemért bájol.

Véka alá rejtett köpeny az nedves,
S eső után, ki nem mer, az nyertes.

Ajándék lónak, a fogamhoz verem!
Nem mind arany, aki másnak verem,

Borban hazugnak ne álljon igazság,
S aki keres, az zsáknak a foltját!

Bolhából elefánt, holló hollónak,
Kinek nem inge, makk a disznónak.

Eb ura fakó és több nap mint kolbász,
Kutyából sütnek itt ki szalonnát!

Járt utat járatlanra, aranyat lelsz,
Láttam karón varjút, sötét az est.

Addig járok, míg tört korsó a kútra,
Jobb ma egy nap, mint túzok holnapra!

Hosszú távon a rövidebbet húztam,
Azért, valahogy mégis megúsztam!