Nagy Csaba

Teljesen

nem tudom pontosan
hol volt
csak azt hogy a nap
nem vakított
és a bőröm alatt csend lett

a sziget velem együtt
lélegzett
de mintha visszafojtva
figyelt volna ránk

nem beszéltünk de
éreztem
hogy minden amit nem
mondtál
ott maradt a kövek között
kicsit nedvesen,
mint a sós levegő

egy fenyőtű a vállamon
landolt
nem vettem le
hagytam
hogy része legyen annak
a percnek
amit talán nem ismétlünk meg

te nevettél
vagy csak úgy emlékszem
néha nem tudom
mi történt, és mit akartam
volna
hogy megtörténjen

azóta
minden öböl úgy tűnik fel
mintha
ismerne engem
és azt is
akit akkor magamból hagytam

a víz néha visszahoz
de sosem
egészen
csak annyira, hogy érezzem:
nem felejtettél el
teljesen

Nagy Csaba verse legutóbb a Szöveten:


Discover more from SzövetIrodalom

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Leave a Reply