Miért rossz?
Április 28-án indítottuk el a Szövet Miért rossz? című új rovatát. Célunk az volt, hogy a humor, az irónia és a(z) (ön)kritika eszközeivel mutassunk rá téves alkotói magatartásokra és poétikai hibákra. Nem a sértés vagy a megbélyegzés szándéka vezérelt bennünket, így nem a szerkesztőségbe folyamatosan érkező „rettenetes” verseket tettük közszemlére, hanem arra kértük állandó munkatársainkat, hogy írjanak szándékoltan rossz verseket, vagy azokat, amelyeket maguk is sikertelennek, ezért eltitkolni valónak gondolnak – bocsássák mégis rendelkezésünkre, hogy a szellemes irónia segítségével „röhögjük ki” önmagunkat. Merthogy rossz szöveget – legyen költő, író, vagy másféle alkotó (élő vagy holt) –, nincs olyan közéleti ember, aki ne adott volna még ki a kezéből.
Most, hogy elmúlt négy hét, és összegezzük a rovat élete első és egyben utolsó hónapjának eredményeit, nem tudom eldönteni, hogy sikeresnek vagy épp ellenkezőleg, kudarcnak tarthatom-e a kezdeményezés kimenetét. Valahol a hónap közepén fulladt ki alkotói lendületünk. Elég rosszul is kezdődött. A megszólítottak többsége nem, vagy nem egészen értette meg célunkat.
Megint elbíztam magam: azt hittem, hogy azokban a körökben, ahol mi állítjuk diskurzusba „költőileg” a világ dolgait, felül tudunk emelkedni hiúságokon, önértékelési problémákon, az önkritika és az ironikus önreflexió viszont „erős fegyverünk”. Hát nem.
Talán nem először mondom: a humort és a kritikai gondolkodást tanítani kellene az iskolákban, minden szinten. Minden tantárgy keretében. Vagy akár külön tantárgykurzusokat kellene indítani a tanárképzésben: „Hogyan neveljünk ki kritikusan gondolkodó (szak)embereket?” Tudom, annyi rálátásom nekem is van, hogy tudjam, hiú ábránd.
Már a rovat első hetében „be akartam adni a kulcsot”, „be akartam dobni a törölközőt”, amikor mégis megérkezett az első igazán jó válasz a kezdeményezésünkre, és Csikai Gábor közzétette dr. Széppusztayné Harmath Aranka „csodálatos” költeményeit. Köves István írt róla nem kevésbé „ihletett” bírálatot. Később Csikai a „bölcselkedő bácsi” zengzetes verseiről is lerántotta a leplet.
Aranyi László viszont azt mutatta meg, hogy nemcsak a ragacsos-giccses „szépség” vagy az unalmas bölcselkedés ronthat el egy szöveget, hanem a túlzott és funkciótlan rútság is. Csikai Gábor írt szellemes kritikát munkájáról.
Felhívásunkra a bemutatott szerzőkön kívül még öten jelentkeztek: Balajthy Ferenc, Bartha György, Nagy Csaba, Száldobágyi Csaba és Sziwery Balázs. Volt, aki azt mutatta be költeményével, hogy miért lesz a gagyi vers mégis jó, mitől lesz az igénytelen műfajú szöveg, mint amilyen a bökvers, kiválóvá, mások azt prezentálták jelentkezésükkel, hogyan kell „venni a lapot”, mármint a bírálat szembesítésre hivatott lapját. Volt, aki ezt önkritikai szinten is képes volt megmutatni.
Először azt terveztük, hogy a leírtak nyomán valamennyi jelölt fáradozását jutalmazzuk, s a rendelkezésünkre álló szerény díjalapot „szétosztjuk” közöttük. De aztán megváltoztattuk szerkesztői álláspontunkat, mert rájöttünk, hogy egy ilyen gesztussal elvennénk a verseny élét, esetleg kiiktatjuk majdani pályázatainkból a tét fontosságát, mert „úgyis mindenki díjazott”.
Végül a következő döntést hoztuk: ARANYI László, CSIKAI Gábor és KÖVES István részesül fejenként 20-20 ezer forintnyi, azaz hozzávetőlegesen 50 eurós tiszteletdíjban.
Akik kezdeményezésünket anyagilag is támogatták: BALAJTHY Ferenc, CSIKAI Gábor, NAGY Csaba és SZÁLDOBÁGYI Csaba. A befolyt összeg és a tiszteletdíjak értéke közötti különbözetet viszont BENCE Erika szerkesztő és ZÁMBÓ Illés admin „állja”.
Hogy a Miért rossz? rovatot – eredeti szándékunkkal ellentétben – nem folytatjuk, annak nem pénztelenségünk az elsődleges oka. Még csak nem is a kezdeti lendület gyors kifulladása, hiszen némi „harangverés” nyomán akár fel is ébreszthetnénk a rosszversírói akaratot magunk körül. Inkább a világ humortalan befogadói sivársága vette el a kedvünket. Hogy egy bonyolult szóképpel élhessünk mi is. Elég szép. Nem?
Bence Erika
Vélemény, hozzászólás?