Ömlik. Nem tudni, meddig.
Zúdul, árad,
kabátja már rég elázott,
csontig ér a dér is,
csak hang nem jött a torkán,
úgy rekedt szájpadlásán
az inger: köpni kellene,
és húzni,
és nyúzni,
és mint álomban
a kampóra akasztott belek
vérbő tavába fojtott hang,
úgy ordított a csend mögül.
Hasítékká torzult hátán
új nyomként terült a fájdalom.

Toga
2022.06.29.