a szoborparkot megszállja az ősz
nyári sétánk átmentem pár szóra
Vésztő és Szeghalom között a szél
ketyeg mint egy hatalmas karóra
a csupasz tájat is ápolni kell
Mágort köd-gézzel kötözi a csend
tavaszig töltőn hagyjuk a fákat
mint éjjel a mobilt ez most a rend
bokrok képernyőiről élesen
rám bámul a semmi s az üresség
majd füstszag csap meg de nem mindegy a
létnek tranzisztora vagy szíve ég
Magyari Barna verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?