Most az kellene, hogy a bánat,
mi bennünk fordul
és az ágynak
szegezve ledönt,
csikordulva elsatnyulna
úgy, hogy megfognád a sarkát,
és kiráznád, mint poros kendőt,
szomjaztatnád, éheztetnéd,
s lassan, mikor filigránná válna,
függőn fújná a szél,
csak az erősítő szólna
és te tartanál,
ha kicsit feladtam volna.
Toga
2022. 07. 13.
Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?