Állunk a sorompónál
a kocsiban várjuk a
vonatot jobbra balra
murva gyom bokor.
Ülünk hallgatunk.
Tudom a jövőt.
A sorompón túl
az út mellett a völgyben
a tó a vízén tükröződik az ég
mi egyszerre pillantunk
oda
majd egyszerre nézünk
egymásra.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?