Márkus László: néma akkordok

lelkünk szitárján hangok nélkül
penget új dalt a kései szerelem
muzsikája pergő mégis andalító
az ősi zene most kettőnkről mesél
ezek a húrjai meg nem kopnak
csatakos testünk nyoszolyánkon
álomba szenderül ám a csönd
buja üzeneteket suttog fülünkbe

Márkus László verse legutóbb a Szöveten:

Márkus László: kakofónia