Kiss Tamás: Egyszer csak tavasz lesz

Egyszer csak tavasz lesz
Hirtelen
Meglátod
Ködöket magukról lerugó fák ágai integetnek
Neked
A szél lesz a csend, mely üzen
Hogy tavasz lett, igen tavasz
Hirtelen
Dallamok kezdenek kergetőzni benned
Elfeledett csók-ízek ajkakat bizsergetnek
Ázott köpenyedet ledobja rólad a remény
Tágra nyitott szemekkel rohansz a napfény felé
Meglátod
Megtalálnak akiket feledtél s azok akikért éltél
És naplementekor mindenkinél jobban sírsz
A múltba távozott remény-holnapokért
Mert tavasz lett
Hirtelen
S élni akarsz, akár szenvedve, és akkor is, ha lehetetlen
Mert megint tavasz lett, megint tavasz lett
Hirtelen
A vak szavak eltompulva halnak el benned
A névtelen utazóban, Gammapolisra készülőben
Hóvirágokkal a kezedben
Hogy elvidd annak a lánynak végre, aki legjobban szeretett
Valamikor
Amikor egyszer csak tavasz lett
Hirtelen
S ő karjait kitárva szaladt beléd szemeiben szerelemmel
Örökre szóló üzenettel
Hogy egyszer csak tavasz lesz
Hirtelen
Meglátod
És ömlenek majd a földből az illatos, színes virágok
Hogy csokrokat fonva belőlük futva vihessem el
Neked
Oda, ahol örökké tartanak az álmok
És a tavasz