Korsóm tetején fehéren
habzik a vágy
Korsóm tetején fehéren
habzik a vágy
rátelepedik a bajuszomra
nem enyhíti ajkam tüzét
egyre csak forrnak szavaim
egy csavargó légy telepszik
hívatlanul kézfejemre
kortyonként számolom
a megmaradt perceket
nem maradt nyoma
elfolyt életemnek.
2022-06-30 Zenta
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Azt hittem, megáll az ágyam szélénél a nyomorúság, s én legalább éjszaka heherészhetek. Te, hogy milyen ügyes vagyok, és ezt az egész problémaözönt le tudom rázni magamról, mint kutya a vizet. Úgy én a hideget.…
Egyirányú utcában bolyongva / oly kihalt az út, / csordultig bezár.
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten: Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the latest posts sent to your email. Type your email… Subscribe