VERS

Lencsés Károly: Suttognak

Csitul minden. Szelídül arcod.
Hajad hínár kavicsok között.
Nincs mozdulatlanság.
Vad vágtázó csend nyargal át
A hajnal vérző combja között.
Letépett virágcserép űröd mögött
Egy szál sárgaliliom száll. És égnek az egek,
S mégis csitul minden. Angyalok jönnek,
Borban hab megbocsátás…
Anyák az Istenek. Karjukba emelnek.
Ringatnak tó fölött, kaszált mezőket öntenek öledbe.
Mikor szárnyra kapnak nyárfák pihéi,
Megérted a bogarakat, azok is suttogás…
Suttog a bogár, a láp.
Földre eresztenek. Hangos az ölelés.
Minden csitul. De minden rezeg….
Suttog az ébredés, suttog az álmodás.