Lencsés Károly: Suttognak
Csitul minden. Szelídül arcod.
Csitul minden. Szelídül arcod. Hajad hínár kavicsok között. Nincs mozdulatlanság. Vad vágtázó csend nyargal át A hajnal vérző combja között. Letépett virágcserép űröd mögött Egy szál sárgaliliom száll. És égnek az egek, S mégis csitul minden. Angyalok jönnek, Borban hab megbocsátás… Anyák az Istenek. Karjukba emelnek. Ringatnak tó fölött, kaszált mezőket öntenek öledbe. Mikor szárnyra kapnak nyárfák pihéi, Megérted a bogarakat, azok is suttogás… Suttog a bogár, a láp. Földre eresztenek. Hangos az ölelés. Minden csitul. De minden rezeg…. Suttog az ébredés, suttog az álmodás.