Fellinger Károly: Szőrbunda, harisnyás láb

Fellinger Károly

SZŐRBUNDA, HARISNYÁS LÁB

(G. K.-nak)

Éjszaka a mohó színek levedlik,
ami rájuk rakódott a szem által,
az számít, ami a tények mögött van,
aminek az árnyéka sebezhető;

a megoldásnak tükör a kezdete,
nem csupán a kitűnni vágyás miatt
hord valaki felemás, drága cipőt,
vagy tetováltat magára fekete

angyalt, hófehér ördögöt, hanem mert
túl gyávának érzi magát, szürkének,
el szeretné hitetni, van megoldás,
minden csak rajta múlik, nem az időn.

Kifordított zsákot húzok fejemre,
Leonora Carrington Max Ernst-képét
bámulom, az állatember mosolyát
a fagyos és rideg északi sarkon.

Ha a verseit a könyvben jómaga
illusztrálja a szerző, túlírhatja,
felhajtva a meditáló vadászok
puskacsöve elé a kimért vadat.

Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:

Fellinger Károly: Temetőárok