Fellinger Károly
TEMETŐÁROK
Az időnek elég ideje van ránk,
ettől vagyunk még türelmetlenebbek,
a hajnal könnyezik, amikor felkel
a Nap, ez kell ahhoz, hogy a csillagok
majd emlékezzenek a sötétségre,
az ész hasztalan, nem veszi ki magát
a teremtésből, visszatérő álma
a létezésen élősködő kezdet,
a halhatatlanság fenekén őrként
túlórázik a halál, a kettészelt
földigiliszta azon része, amely
túlélt szakadást, vágást, míg a másik
fele, az élet, végül belepusztult.
Temetőárok arcomon a mély ránc.
Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
