
Kovács Jolánka
A BETEG VARÁZSLÓ
citromot hozz nekem mézet puha lágy
kötszert lépésed csöndes kezed
bársony legyen homlokomnak
enyhely hűs borogatás jöhetsz
máris jöhetsz hívogat az ágy
erőm visszatért kezdődhet a tánc
táncolni szeretsz azt tudom na gyerünk
innen már úgysem menekülsz
nézzem hát mi van a fejedben
mi lakozik az agytekervényeidben
tekintetedben táncos lábaidban
bőrrétegeidben szép mosolyodban
vérereidben hajszálaidban
hangod csilingel sérti fülemet
örömöd túlárad s csak nevetsz nevetsz
évekbe telik majd
míg megzabolázlak
ha kell istenemre
a szobámba zárlak
benned életben
semmit nem hagyok
én varázsló vagyok
bőröd selymét bőrömbe
szemed fényét szemembe
véred ízét vérembe
facsarom
lélegzeted akadozik
az én vágyam csillapodik
van ilyen
szerelmetlen
szerelem
Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
