Márkus László: kakofónia

kallódó lelkek zsivajából
nem hallik ki igaz szó

meddő kiáltozásuk
rezonanciája térben és időben
nem mutat kellő erőt

ne akard megváltani a világot
tedd dolgodat úgy
hogy lelked pecséttelen
elméd tiszta maradjon

kacskaringós utadon
sose fordulj vissza
előre nézz

hosszú menetelésed port vet
vedd észre benne az elesetteket
hajolj le hozzájuk
szabadságukat meghagyva
emeld fel őket

csalfa sorsodat hiába ne átkozd
inkább jelekre figyelj

így élj
dolgozz
szeress
remélj

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: