ESSZÉ,  GALÉRIA

Aranyi László: Ectoplasm

Mi az ektoplazma?

Ektoplazmán az okkultizmus azt a titokzatos, különleges anyagszerűséget érti, amely a transzban lévő médium testéből szivárog (rendszerint valamennyi testnyilásán) a szeánszok idején. A spiritiszta jelenségeket kutató Charles Richet használta a kifejezést először 1894-ben. Gustav Geley az ektoplazmát úgy határozta meg, hogy “megjelenése nagyon változó, néha gőzös, néha műanyag paszta, néha köteg finom szál, vagy membrán duzzanatokkal vagy rojtokkal, vagy finom szövetszerű szövet”. Arthur Conan Doyle (igen, Sherlock Holmes történeteinek alkotója) „viszkózus, kocsonyás anyagként” említi. Hozzátenném, fehér, de fénylő ezüstbe hajló színű, tapintása hűvös, a vattacukorra emlékeztet. Szeánszkor felismerhető szellemalakká materializálódhat, de legtöbbször csak részleteivé (arc, kéz, hasonlók). Hogy igazából micsoda, egyáltalán anyagi természetű-e, azt nem tudjuk…

Magyar vonatkozás, hogy László László (1899-1948) spiritiszta médium 1923-ban elárulta, az ektoplazmát libazsíros vattából bűvölte elő a szeánszain. A látványos önleleplezés kétségtelenül köznevetség tárgyává tette a spiritizmus híveit, ám a médium nem mondott igazat. (Próbálja meg bárki is szájába venni a libazsíros vattát, aztán varázsoljon szellemalakokat belőle!) Az említett úr egyébként rendkívül labilis lelkületű, állandóan szerepelni vágyó exhibicionista volt; ráadásul nagyon kétes figura, a rendőrség által körözött betörő és kasszafúró.

   Művészeti különlegesség, hogy Erdély Miklós (1928-1986) író, költő, képzőművész, filmrendező, teoretikus, akinek hatása korunkra felmérhetetlen, s még mindig nem került méltó helyére a magyar kultúrában, egyik koncept-műve a „Libazsíros vatta” 1971-ből… Erdély Miklós édesanyja, Óriás Aranka amúgy ismert spiritiszta médium volt a két világháború között. 

   Az okkultistákat mindig kíméletlenül üldözte az egyház és az állami önkényuralom. Amikor „engedékenyebbé” vált a diktatúra, az elmekórtan foglalkozott (és sajnos foglalkozik napjainkban is) az ilyen irányú meggyőződésűekkel. (Akadnak élményeim erről…)    

Aranyi László legutóbb a Szöveten: