GALÉRIA,  VERS

Aranyi László: Közel a közelítő nyüszítés

Kelletlenül ocsúdom.

                     Ez még a földi siralomvölgy?

                                                 Vagy egy új világ?

                                   Szilárduló, girbegurba körvonalai a tágult,

                                          takonyszerű éjnek:                              

                     szokott helyén ébred a Teremtő, az örök rab…

Az asszonyság megint részegen húzza a lóbőrt,

       időnként alvó állatként fúj,

széttárt csombjai tövében vicsorít a szőrös pofájú lyuk.

Bassza meg, újból itt…

Ahonnét jövök, ott nincs egymásutániság, nincs mért, vagy   észlelt idő, csak nyugalomban, háborítatlanul lebegünk.  Helyváltoztatásra sem kényszerít semmi. A tört, tisztátalan színek is belülről izzók, nem vetül külső fény rájuk.

       Ahogy kilépek itthonról,

              úgyis egyből lebasznak valamiért.

Aki mellettem áll a buszon, istentelenül büdös.

Aranyi László: Közel a közelítő nyüszítés

       A kávé moslékszerű. A sajtos pogácsa korhadó fakéregként mállik. A közösségek vertikális

hierarchia-tengelyén felül a tábornok, alul a poros farkú baka, s tudjuk, a középszint a gyalázat… (Pán és Apollón dalnokversenyén Midasz a hivatalostól homlokegyenest eltérő véleményt alkot… Szamárfül a stigma…) Elfuserált   világban kóválygunk…

              Az emberszabású állat-szint alatt…

                            Kurtz úr nyüszög… (Távolabb vak, süket, néma nyomorékok.)

                                          Bali Mihály állami ítéletvégrehajtó

                                   két segédjével elindul Budapestről…

Aranyi László legutóbb a Szöveten: