egy darab fa volt anyám,
mikor megfogantam.
rászálltam és ágakat
hordtam, mint Noénak
az a galamb.
én hollóként jöttem a
világra, s testemet
olajfának levele
borította, nehogy
ellepjen ott
az üres kordély zúga.
mielőtt lehulltak
tollaim és mielőtt
megnémultam volna
a nagy dalban:
építettem. Téglából.
később szét is törtem,
hogy tollaimmal fedjem
be, s hogy Petőfi is
Theszpisz legyen.
Paks, 2023. január 1.
Bauman Beatrix Bianka verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
