VERS

Bauman Beatrix Bianka: Huszt-ámbra

Az a világ, mint cetnek az ámbra.
Megreped, reccsen, folyik a kráter,
ömlik a hús: afölött járj, kelj fel,
légy vak ultrahang, a férfi avantgárdja,

a nő; tüske-has, mi tavasznak int,
míg el nem porlad, mert föl sosem kél.
Szunnyad, álmokat lát, mindig remél,
mindig megújít, hat, alkot és gyarapít,

hisz ez a dolga, nem tehet csak úgy,
még úgyabbul sem, ezért csak kutat.
Nem keményen. Puhán: akárcsak a velúr

a tárgyon, és azon a lenyomat.
Márványként fekszik, rajta koszorút
fon jobbról balra a kézmozdulat.

Paks, 2022. december 27.

Bauman Beatrix Bianka legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .