Kalász István: X.
A hivatal kiutal
egy embert
sporttáskával
papucsa nincsen
fényképei sincsenek
reggel két kávét kér
halat nem eszik
mindenre véres
szemmel mutogat
egyre szívére esküszik
a fogkrémet középen
nyomja az ajtót éjjel
folyatja a vizet járkál
az ágy mellett köhög
hajnalig a konyhában
cigarettázik… de amikor
a tévéhíradóban házak égnek
távoli hóesésben - úgy
nyög hogy a háromlábú
szék megbillen alattam
– ő a menekült az ő földje
tája az itteni égnek.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Previous
One Comment
Pingback: