VERS

Kalász István: Kievi karácsony/avagy mit visz az ember a pincébe

A konyhából sót cukrot kést.
A maradék kenyeret.
A gyerek bögréjét amin a pipacs van.
A konyharuhát amibe majd a kenyeret.
Az utolsó két ceruzaelemet.
A gyerekszobából ruhát takarót.
Alsóneműt mindet. Sálakat.
A plüssmacit a kért fürdőkacsát.
A nappaliból könyvet izzót.
A fémdobozt.
Abban okmányok szerelmes levelek.
A maradék pénzt a gyűrűket.
Azt a kis strandmatracot.
A vízforralót. Hátha…
Vizet zacskós levest. Azt a
csokoládét a szekrényből.
Lázcsillapítót. A hőmérőt minek.
A falról a festményt sem.
Sem az apa öltönyét.
De ezt a kezdőmondatot:
Hol volt hol nem volt.
Volt egyszer egy szegény…

Kalász István verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .