ESSZÉ

A. Gergely András: Szimbólumkarácsony, csillagjárás, szentcsalád

Klasszikus ismeretkincs, közlésmódok serege, látható tárlat és nyomat, élmény és tartósított ismeretanyag együttese férkőzik össze abba a kiállítási katalógusba, melyben az irodalmi toposzok között is oly gyakori vagy szcenikai körvonalak rajzolódnak ki tárgykörében. A szentcsalád-ábrázolások mint ábrázolás- és üzenetmódok hagyománya, s benne a jelképek sűrűjéből kiválogatott Szent Család magánáhítat és közös élményvilág egységében fogant örökség úgy mutatkozik, mint a lélek békéjének megőrzött szigete…

Az irodalmi béketeremtés talán legkitartóbb műfajának, illúziójának és jelképtárának egyik alaptémája az, amit a budapesti Néprajzi Múzeum tárgykatalógusainak sorába illesztve úgy lehet ünnepi felhangon említeni, mint ami izgalmasan új színfoltként tűnt fel a kutatás és örökségmentés érzékeny eszköztárában. A Betlehemek kötet[1] Szojka Emese és Daisy Hannah Foster közös munkájaként elsősorban is arra épít, hogy maga a Betlehem nemcsak fogalmi kör, nem csupán egy életkép, hanem a maga nemében népszerű és közismert néprajzi tárgy is, melyről jószerével „mindenki mindent tud”, de amint lapozásába kezdünk, kiderül, mi mindenről nincs fogalmunk sem. Mert hisz „mit tudunk róla valójában? – kérdezi a könyvajánló – Szokás, színjáték, bábszínház, misztikum, meghittség mind együtt van jelen ebben a tárgyban. A Betlehemek katalógus a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiben fellelhető betlehemeket veszi sorra és igyekszik azokat a lehető legrészletesebben kívülről-belülről bemutatni, mesélni használatukról és múzeumi életükről. Minden tárgy egy külön univerzum – a Betlehemek katalógus segít őket összeolvasni és ezáltal bepillantani a múzeum és a néprajztudomány hazai történetébe…”

Igen, hát még ránézésre sem gondolná még az ilyen honismereti és népi kultúra iránt érdeklődő sem, mennyi árnyalat, anyagféleség, fölhasználási mód, kreativitás, utánzás és rögtönzési lelemény, szemléletmód vagy tájegységi kulturális kód fér egy-egy ilyen témakörbe. Ezekből a katalógus szinte elszánt oktatói és választékosan illusztrált ismeretközlői céllal mutatja, milyen a belső, szakmai és muzealizálási szándék, amikor a pusztuló tárgyak, alkotóelemek, anyagok a restaurálás folyamatába kerülnek, s ebből a materiális belvilágból vezet tovább a múzeumi tárgyak sokoldalú történetéhez, a megismerés, megőrzés, megértés kalandjaihoz, és sok esetben persze a tárgyakon nem is mindig látható „belső világához” is.

Mint azt a szerzők is jelzik, a teljes gyűjteményben megtalálható több mint félszáz betlehemi jelenetezésű tárgyi anyag csupán elnagyolt válogatást, néhány képpel illusztrált példát, esetleg élénk néprajzi fotóhagyományaink jegyében elkészített csokrétát tesz lehetővé, ami itt kibővítve olvasható a múzeumi műtárgyak színes életközelijével. A betlehemes kötetben ugyanis mindezek úgy elevenednek meg, hogy (feltehetőleg maguk a jeles műtárgyak még nem teljesítenének ki egy kötetet, csak valamelyes lapozót, vagy katalógust), ám a népi betlehemek, a magyarországi és környéki néprajzi tárgygyűjtemények kínálata együttesen is csak akkor lehetne önálló kötetnyi, ha a szimbólumtár, a példák sokasága, az elhelyezés és értelmezés gazdag esetvilága is körülveszi. Ámde a honismereti és népi kultúra, vagy a tárgyfolklorisztikai aspektusú gyűjtések mintegy a hatvanas évek óta szilárdan küzdenek a „hagyományos” helytörténeti múzeumok helyi anyagainak porosan kisszerű unalmasságával, sőt még az ezekkel szembeni múzeumlátogatói várakozásokkal és ellenérzésekkel, valamint a társtudományok kiegészítő ismeretanyagának feldolgozatlanságával és beépíthetetlenségével is. Ugyanakkor a meglévő készlethez hozzáfogó, megismerésében érdekelt, állagóvással megbízott, sőt saját gyűjtőköri gyarapítással is motivált kutató egyhamar rájön, hogy a forrásanyag gazdagsága és térbeli vagy idői horizontja messzebbre vezet, mint bárki sejtené. Ráadásul épp e vallomás, a restaurátori és kiállításrendezői szándék nehézségeinek beavató szertartása engedi belátni, mily dilemmák lakoznak e karácsonyi-ádventi népszokás múltjában, értelmezés-történetében és mai megjelenítésében, amit azután nem is őriz meg titokként, hanem kibeszél a szerzőpáros.

Már a bevezető írásban mintegy megelevenedik a betlehemek fölállításának és a betlehemezés szokásának öröksége az antik Rómától a későbbi Provence-on át a Kárpát-medencéig, sőt maguk a szokáskutatók is megmutatkoznak a téli falvakat járva, amint éppen betlehemeket gyűjtenek, amitől a maga „tárlat”-mivoltában még esetleg kevés, a „tárgyak élete” szempontjából azonban sokkal gazdagabb és áttételesen „univerzális” tudások közös belvilágába is elkalauzolják az érdeklődőt, sőt bevezetnek a kincstári-raktározási és értelmezési rendszerbe is, ahol a tárgyak a maguk egymás közötti kölcsönhatásaival, a vizuális és narratív környezetükkel, a térségi-tájegységi sajátosságok illő narratíváival új értelmet is nyernek, miközben történetük nemcsak megkezdődik, de mintegy „szent család” és tisztelgő híveik köre még utólagos értelmezésbe, tágabb összefüggésrendbe kerülnek, hogy végül katalógusba kerüljenek, ahol a maguk jelképes sokaságában együtt lakoznak azután.

S e lakozásnak, serkentő együttélésnek kétségtelen tartozéka a szóbeli kultúra, irodalom, vers, fohász, regölés-játék, betlehemes forgatag, maskarázás, hangászati és vizuális áhitat, jelnyelvekben élés és közlés. Ugyanakkor például izgalmas, hogy a jelenkor néprajza, az ebből következő muzeológia, majd az ennek révén tárlatok és raktárak kincseit felmutató évnapok ünnepi szertartásai régóta alapkérdései az etnográfia tudáságazatának, a magyar néprajznak és a nemzeti örökségnek, a jelkép-örökség tartósítási hagyományainak, sőt a mindennapi múzeumpedagógiának, a műtárgyvédelem és a jeles napi látogatói tapasztalat kulcskérdéseinek is. E kötetben a szerzői-kurátori vallomás, mely egykor a kiállítás előkészítésében, rendezésében, bemutatásában, majd tekintélyes (angol és magyar nyelvű) katalógus összeállításában kapja meg méltó rangját, ezúttal már nemcsak része magának a 156 oldalas színes, gazdagon illusztrált kiadványnak, hanem tükrözi a kutató, a szaknéprajzi gyűjtő, az elemző feltáró és a közismereti kincs piaci forgalmazására bízott szándékot is. Ide kapcsolódik ugyanis a dramatikus népszokások témaköre, a pásztorjátékok, a csillagjárás, a népszínművek hatása, a korábbi templomi vagy felekezeti misztériumjátékok, a legendák, moralitások forrásanyaga, a háromkirályok tárgykörének írásbeli és vizuális öröksége, a katonák/pásztorok és szentcsalád-ábrázolások egész impozáns készlete, a misedrámák, a nemzeti és kisebbségi mítoszok, a kultikus ábrázolási panelek, az egyházi szertartás-hatások, liturgiai normák vagy szabványok egész kiterjedt bűvköre is. Meg aztán ide tartozik a jelmezek, öltözetek, tárgyegyüttesek származási helye (némelyik olasz, francia, latin-amerikai, erdélyi, szlovákiai, tiroli, lengyel, stb.), s nem utolsósorban ideje: a bártfai Szent Egyed templom szárnyasoltára 1480 körüli, a római Szűz Mária templomé 1291 körüli, és nápolyi iparművészeti figurák a 18. századból, cseh nyomatok a 19. századból, vagy a templomi és népi betlehemek végtelen variánsai a középkortól napjainkig mind azt mutatják, hogy a folklórjelenségek gyűjtésével párhuzamosan alakult ki az ünnepi alkalmakhoz köthető tárgykultúra átváltozása és ennek megismerés-története is. E nyomkövetésnek pedig maga a kutató is részese, része: a porosodó raktári példányok, miután képesek lettek rendszerezni és renoválni őket, mintegy maguktól kínálták a sokszínűség vállalását és feltárását is, a gyűjtemény kezelőjének szükséges előtanulmányaitól az összehasonlító elemzésekig, muzeológiai szempontoktól a vizuális jelentésközvetítés problémáiig a legkülönfélébb késztetések formájában a teljesebb jelentés-háttér megjelenítésével együttes összhatás kínálatában. Ekként e katalógus éppen ezért nemcsak afféle „lapozó”, színes tárháza egy tématerületi válogatásnak, hanem roppant igényes tipográfiával (Gerhes Gábor és Medve Zsuzsa érzékeny és választékos munkájával), elsőrangú nyomatokkal, szinte „sterilen” fényképezett tárgyvilággal illeszkedik a misztériumjátékok teológiai kérdései, a népéleti leírások szövegfolklorisztikai, a vallásos szándékú játékok vagy szertartás-elemek megjelenítési problematikái közé. Az irodalomtörténet, a drámaköltészet, a gyermekjátékok tárgyvilága, a szakrális néprajz aspektusai, a szokáskutatás betlehemezési és bölcsőjárási, népi színjátéki és jelmezkutatási, bábtáncoltatási és papírfeldolgozási, liturgiatörténeti és nemzetiségi folklórkutatási részkérdései mind-mind hátországát adták e válogatásnak, a megismerés és kiállítás, kultuszközvetítés és muzeológiai népszerűsítés anyagának. S ha még tovább lapozunk a képanyagban és szövegháttérben, helyet kell kapjon persze az antikizáló, a korai kereszténység, a renaissance, a barokk és rokokó, az újkori változatok széles köre, akár a templombelsők társításával, akár a későbbi időkben a néprajzi fotóanyag készletével, a viselettörténet vagy a ruhakészítési technikák variabilitásával, a kortárs megoldások (például a történeti, az egyházi, a kollégiumi diákság vagy az erdélyi-bukovinai parasztság körében föllelhető, a népi bábtáncoltató, a helyi templomot ábrázoló-utánzó, a papírfelhasználással megoldott, vagy akár a fogyatékkal élők verzióiból kialakított) széles körének katalogizálásával, tipologizálásával és anyagminőségek vagy funkciók szerinti besorolásával.

Minthogy a válogatás a karácsonyi ünnepkörön belül is a legfontosabb tárgyegyüttest, a betlehemet és a bölcsőjárást, meg a kisjézus babafiguráját emeli ki, nem véletlenül kapcsolódott ez is össze a historikus figuralitás, az apostoli kortól a Szent Családot, Jézust, Máriát és Józsefet övező konvenciók, a jelképhordozó és szereptudatosságot is megjelenítő mellékszereplők személyes világának egész kultikus művészetével, de ezen túl az irodalmi, szövegszerű, templomi vagy hordozható, asztali vagy vásári betlehem-változatok elkülönítésével. Szojka Emese és Szacsvay Éva gyűjtései, a néprajzi és kultusztörténeti irodalom föltárási előkészületei mellett kiemelt szerepet kapott ezért a népéleti ábrázolások, a vizuális vagy tárgyi környezet, a templom vagy a lakás, a nyílt terekben és a szoborkompozíciókkal együttesen, vásárokban vagy polgári miliőben egyedileg is sajátosan megjelenített betlehemek anyaga. Továbbá ezek föltárási munkái, kiállításra előkészítése közben, a restaurálás idején előkerült anyagfelhasználási tapasztalat (ilyenre példa a szaloncukor-papírtól a kalendárium-lapokig, a süteményesdoboztól a textil-mintafüzetig, kivágott nyomdai papírtól a Zsolnay-csempét mintázó borításig szinte minden verzió), sőt egy sereg tárgytörténeti és festéstechnikai, famegmunkálási és miniatürizálási, szimbolizációs és fénytechnikai megoldás értékelésére is alkalmat adott ez a merítési kör. Mindezekkel, továbbá a folklorisztikai és művelődéshistóriai háttérismeretekkel karöltve, a szerzők jelzik a gyűjtéstörténet és restauráció-módszertan kiemelkedő szerepét abban, hogy a „népszokástárgy mibenlétének meghatározásához a tudományosság különböző ágain át vezető úton” lehetséges a nyelvészeti vagy irodalomtörténeti, népköltészeti vagy szokáskutatási tudományszakok hangsúlyozása. De a kulturális és vizuális antropológia szempontjainak a parttalanság felé vezető iránya helyett a szokásjelenség társadalmi funkciójának leírásában érdemlegesebb lehetne a karácsony fontos jelképeként használt tárgy „aktualizálható, érvényes” mivoltát a múzeumi gyűjtésben folytonossá váló esztétikai és közösségi összetartozást szimbolizáló aktualizálás alkalmazása (31. oldal), mely ugyancsak szerepet nyer a szertartásos jelképhasználat vizuális közvetítésében.

A kötet részletező, míves képanyaga, leíró katasztere anyagmeghatározási és funkcionális bemutatással párosított tárgykészletet tükröz három tematikus fejezetben: a „Házaló népszokás tárgyai – hordozható betlehemek”, a „Templomi típusú betlehemek” és a „Betlehemi kiegészítők és dísztárgyak” körét kijelölve. Az ábrázolt tárgyi környezet, a miliők bemutatása, a közelképek élénk anyagszerűsége itt is, mint a katalógus egészében, a Néprajzi Múzeum új muzeológiai-múzeumpedagógiai törekvését jeleníti meg, éppenséggel tegnapi szövegköntösben, de a szaktudomány szigorúan mai, modernizált, szinte múzeumpedagógiai eleganciájával, aminek kihatása a megértő olvasat, a képi inspiráció, a társas létet leképező lírai műfajokban is megvannak a hatásai (ne menjünk messzebb, mint a kortárs és retro-tónusú Betlehem-filmek soráig, vagy az irodalmi apoteózisokig). Ennyiben ez a katalógus szervesen is látványosan illeszkedik a többi hasonlóhoz, könyv a születés körül, a Mária-legendák, pásztorok és háromkirályok, szentcsaládos jelenetek egész évezredes örökségéhez, narratív képi beszédmódok kultúratörténetéhez…


[1] A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 25. Néprajzi Múzeum, Budapest, 156 oldal, magyar és angol ismertetőkkel, bevezetővel. Sorozatszerkesztő Szarvas Zsuzsa.

A. Gergely András legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .