„Nem adok nevet egy olyan virágnak
ami sohasem hal meg.” Etel Adnan

 
megálmodtam széplélek-éned
születésem
lélegzeted lettem
szenvedélyem ragyogó szívedben virágének
egyetlen táj mi körbe ér
többek vagyunk egymásban
mint szó mint kép mint emlék
vérem arany tüze lobog egyre ég
kezemben kezed
éjnek idején
nap nap után őz-szelíden
mindennapi ünnepem
szerelmünk lapjait hol abba hagyod
legyek ott könyvjelződ
szemed s ajkad mosolya
ne egy röpke pillanat
ne vegyen el tőlem senki ki erősebb
örök legyen bennünk
minden féltő s értő mozzanat
hiszem hogy úgy látsz
ahogy senki más