Oláh Károly: [eső után…]

eső után szőtt
pókhálók között
lépteim még mindig
merészkednek
nemrég rátaláltam
egy kopott malomra
csendje magába börtönöz
amott egy folyó egy elsodort kő
érzem ahogy az arcomra hulló hó csókot ad
testem fonalát szorítja a hold
nyitja zárja ajtaját … úgy halad
valaki kopogtat a szenvedély ajtaján … hallod
itt bent valaki finomítja a lelket
kint pedig szenvedéllyel nemesít

Oláh Károly verse legutóbb a Szöveten:

Oláh Károly: mondom néktek…