VERS

Ványai Fehér József: Ködexpressz

Harminc éve élek itt,
De még mindig a vasútállomásra
Megyek ki, ha magányra vágyom –
Nem várok senkit,
Nem utazom sehová,
Nem akarok látni senkit,
Ülök a parkoló kocsiban,
Kezemben könyvtárból kölcsönzött
Könyv, olvasnék, de nem megy –
Brassóból Budapest Keleti pályaudvarra
Tartó vonat érkezik a 2. vágányra

Hát persze, hogy menekültem ide
Valahonnan, ahogy mondani szokás
,,Új életet kezdeni’’, ami természetesen
Maradt a régi: elvágyódás, álmodozás,
Parizer és piros arany, száraz kenyér
A lakótelepi szobakonyha kamrának
Csúfolt másfél négyzetméterén –
A vonat Budapest Keleti pályaudvarig
Csak Mezőtúr és Szolnok állomásokon
Áll meg, az elől lévő kocsik csak helyjeggyel
Vehetők igénybe

Hát igen, az akarat nélküli ember
Szívét hiába is öltözteti díszbe, gyászba,
Harang és harag híján alszik a puszta –
Kerékpárszállítás kerékpárjeggyel az arra
Kijelölt kocsikban lehetséges

Örök vágyakozás az indulási oldalon,
A meg nem érkezettek bárgyú mosolya –
Nemzetközi forgalomban helyjegy váltása
Kötelező

Ködexpressz, nem állok ablakaiban –
Kérjük, a vágány mentén vigyázzanak.

Ványai Fehér József verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .