Ványai Fehér József: Ködexpressz

Harminc éve élek itt,
De még mindig a vasútállomásra
Megyek ki, ha magányra vágyom –
Nem várok senkit,
Nem utazom sehová,
Nem akarok látni senkit,
Ülök a parkoló kocsiban,
Kezemben könyvtárból kölcsönzött
Könyv, olvasnék, de nem megy –
Brassóból Budapest Keleti pályaudvarra
Tartó vonat érkezik a 2. vágányra –
Hát persze, hogy menekültem ide
Valahonnan, ahogy mondani szokás
,,Új életet kezdeni’’, ami természetesen
Maradt a régi: elvágyódás, álmodozás,
Parizer és piros arany, száraz kenyér
A lakótelepi szobakonyha kamrának
Csúfolt másfél négyzetméterén –
A vonat Budapest Keleti pályaudvarig
Csak Mezőtúr és Szolnok állomásokon
Áll meg, az elől lévő kocsik csak helyjeggyel
Vehetők igénybe –
Hát igen, az akarat nélküli ember
Szívét hiába is öltözteti díszbe, gyászba,
Harang és harag híján alszik a puszta –
Kerékpárszállítás kerékpárjeggyel az arra
Kijelölt kocsikban lehetséges –
Örök vágyakozás az indulási oldalon,
A meg nem érkezettek bárgyú mosolya –
Nemzetközi forgalomban helyjegy váltása
Kötelező –
Ködexpressz, nem állok ablakaiban –
Kérjük, a vágány mentén vigyázzanak.

Ványai Fehér József verse legutóbb a Szöveten:

Ványai Fehér József: Páris herceg keresztje