VERS

Karácsony Tünde: Alkonyat

Apró szüneteket tart a hanyatlás nagy koncertje,
pislog a homályos ezüst ködben az alkonyat.
Csillagképek, mint üvegbúrára festett ábrák,
látványuk végig ömlik az alvó fák alatt.

Álmomban végtelenné nyúlt az országút,
követnek sóvár, görnyedt indulatlények,
sűrűvé, beszippanthatatlanná mérgezték a levegőt,
az elveszett emberben is szabadulásba vágyik a lényeg.

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .