Karácsony Tünde: Alkonyat

Apró szüneteket tart a hanyatlás nagy koncertje,
pislog a homályos ezüst ködben az alkonyat.
Csillagképek, mint üvegbúrára festett ábrák,
látványuk végig ömlik az alvó fák alatt.

Álmomban végtelenné nyúlt az országút,
követnek sóvár, görnyedt indulatlények,
sűrűvé, beszippanthatatlanná mérgezték a levegőt,
az elveszett emberben is szabadulásba vágyik a lényeg.