bennem az áram kóbor
messze hajózik a bárka
jut még néha a jóból
ámde a három párka
 
lét fonalával a kézben
néz rám arca se rezzen
én így még sose féltem
bár rég nincs ami vesszen
 
nincs éj nincsenek árnyak
és ég bennem a lángod
még ma a holnap várhat
gyorsan messzire szállok
 
s lassan itt a közel már
mélyén poklom a mennyem
kész lett íme a leltár
szépen tisztul a szennyem