Bekebelez ez a sötét,
és messzi minden kikövezett út,
a lámpasorból kilopták az égőt,
és, mint ködruhába öltözött táj,
fakón lépdel az idő.
Barangolnék puszta látomásaim
útvesztőiben, és a labirintusban
bolyongva fény gyúlna szemben,
tudván, hogy ha kijut a szellem,
vele a test is szabad, de ha nem jut erő,
talán gyújt majd valaki lámpát nekem.
Addig, reszket a tétova szó,
felsejlik csak, mi nem kimondható,
lakat alól néha oson,
s szertefut a betűvároson.
Toga
2023. 08. 04.
Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
