kitépni létem az időből
mielőtt végképp felőröl
malma az örök viharnak
belőlem lassan kihalnak
tegnapok eltört remények
emlékezetéül a fénynek
talán csak ennyi ered meg
ezért lettem ilyen eretnek
hitvallója nyárnak csodáknak
e vallás énbennem odébb rak
sok mindent amit csak szeretnék
mert a tűz álmaim felett ég
de füstje a lelkem alatt száll
ha kicsit még velem maradnál
kövess hová a tűz nem ér föl
és tépd ki magadat a térből
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
