ül a megszokott /
kényelmes székében /
nem mozdul /
csak az ajtót figyeli
ül a megszokott
kényelmes székében
nem mozdul
csak az ajtót figyeli
vajon nyílik már
jönnie kellene valami
másnak most hogy
a por a vihar elült
és nyílik de nincs semmi
új csupán a múlt
s a holt társak
sorakoznak a résen át
egymás után
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
hiába tartanak számon őrültet vagy nem azokat / ahogy vadászok a vadakat a vadak tudják hol az élelem
Egyedül vagyok, cipelem a sorsokat, / Nem tudod, mi vagyok: csupán egy hornyolat… / Egyedül vagyok, cipelem a sorsokat.
Köd ült a kert ölén, / lámpást lóbált a lomha virradat, / s ígéreteivel tovaiszkolt idén / a léha március is, kacarászva.