Melankólia? Mélabú? Rosszkedv?
Már nem tudom, melyik kifejezést
használta nagyapám, mert lehetett
bármelyik, gazdag szókinccsel bírt
az öreg, olvasott volt a parasztok
között, mindennap megyei újság
Népszabadság és Nemzeti Sport
könyveket is, főleg téli estéken
boros tea és zsíros pirítós mellett
a falu könyvtárába is el-eljárt
csudabogárnak tartották, a háta
mögött össze is súgtak néha
mert ugyan ki olvas Hegelt
és Kierkegaard-t, Albert Camus-t
a határmenti elfeledett faluban
amit nemcsak a távolsági busz
hanem még a gólyák és a fecskék
is messziről elkerülnek
csak a héja vág oda egyszer-
egyszer a tyúkok és a csibék közé
vagy az öreg bagoly, a fa tetején
a kivilágított ablak fényétől elcsábulva
és a hollópár a mezők felett
fiókájukat gyászolják, fekete könnyeik
öntözik az elhagyott szántóföldet
depresszió volt a szó, azt használta
kapálnod kellene, fiam, kaszálni
egy héten át, egy életen át
akkor nem lennél ilyen szorongó
messzire kerülne a rosszkedv
és végtelen, sötét téli estéken
Kierkegaard-t olvasnál velem
és hosszú, mélabús verseket
Balaton László legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?