Az erdészutat méteres hó lepte be a kopasz erdőre tonnás súly terült a csontváz-fák nyögtek, nyikorogtak vállam után szürke kéz kapott a gally-ujjak kabátomat tépték recsegve hulltak a fehér semmibe a hószegek a bőrömbe szúrtak szakállamon jégcsapok csepegtek távoli alak imbolygott az erdő szélén nyomait belepte a szakadó hó ólomsúlyú lábaim reszketve követték cilinderét hermelin ölelte át fekete kabátja a havat seperte ezüstnyelű sétapálca mutatta az utat a távolság egyre csak nőtt soha nem érem utol a vándort a fák felett fekete felhő közelgett nyomomban farkasok loholtak keserves madár sírt az ág hegyén
Balaton László legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?