Azt beszélték meg, hogy a kosárpályánál találkoznak. A palánkokról itt-ott lepattogzott a festék, a nyers deszka foltokban kilátszódott. A gyűrűkről már leszakadt a háló, csak az egyiken lógott néhány utolsó fonat. A betonpálya vonalazása elhalványodott, a körtét és a hárompontos félkörívét csak sejteni lehetett. A pálya körül már bokáig ért a fű. A vasmászóka tetején Bazsi ült, ő érkezett elsőnek. Bátran rágyújtott, a hajnali órában nem fenyegetett a veszély, hogy valaki észreveszi.
Aludt a város, a kertes házak lakói nem mozdultak a lehúzott redőnyök mögött. Még várni kellett legalább egy órát. Nem illett felébreszteni őket, bár ez néhány esetben elkerülhetetlen lesz. Bazsi elnyomta a cigarettát a rozsdás vascsövön, a csikket a harmatos fűbe pöckölte. Újra rágyújtott. Megjöttek a többiek. Sóska, Varga, Szabi és Bence. Rágyújtotok? Adj egyet, köszi! Bencének bátorságot kellett mutatnia, sőt, többet: némi vagányságot. Csak két éve költözött a városrészbe, a befogadás lassan zajlott. A fokozat lépcsőit járta, valahol a közepén tarthatott. Voltak támogatói, de akadtak olyanok is, akik ellenezték a személyét. Sőt, el is akarták üldözni. Ezt nemcsak szóban fejezték ki. Az udvaron játszott a kutyával, mikor piros Lada lassított a ház előtt. Az Ibolya utcai banda vezérei ültek benne, az egyikük bátyja vezetett. Kris Kross szólt a kocsiból, a Jump. Az anyósülésen ülő srác letekerte az ablakot, Bencére vigyorgott, hüvelykujját elhúzta az ádámcsutkája előtt.
A fenyegetést tett is követte. A kosárpálya mellett kapták el, a vele lévő fiút lefogták. A verés gyorsan lezajlott. Lefújták gázspray-vel, fellökték, jól megrugdosták. A megalázást hamar kiheverte, a kutyája viselkedését már kevésbé. A gyáva dög! Nem, nem is volt gyáva, csak nem fogta fel a helyzet súlyát, játéknak vette. Vidáman ugatott, ugrált, nyalogatta a földön fekvő gazdáját. Nem volt egy okos jószág, lássuk be. A verés után nyugodtabb időszak következett, ebben közrejátszott az is, hogy Bence védelmezőket talált, távolabbi unokatestvérei személyében. A két idősebb rokon nagy tekintélynek örvendett a külvárosi bandák szemében. Ők egy időre leállították a zaklatást. A veszélyérzet azonban nem múlt el, sötét felhőként kísérte Bencét, bárhová is ment.
Sóska döntött mindenben, kérlelhetetlen volt azon a napon is. Kérlelhetetlen, kegyetlen és önző. Kalmárvére alapvetően meghatározta a baráti kapcsolatait is, ha egyáltalán barátságnak nevezhetjük ezeket a haveri viszonyokat. Inkább címkézhetjük üzleti kapcsolatoknak. Bencét is zsarolta. A barátságáért cserébe egy roppant előnytelen bartert kötött ki. Bence összes legóját kérte egy nyamvadt hajó fejében. A beilleszkedés nehéz folyamatában vállalni kellett ezt a megalázó üzletet is.
Sóska röviden összefoglalta a szabályokat. Elsősorban a pénzre megyünk. Elfogadjuk az édességet és a hímes tojást is. A végén összeadjuk és elosztjuk a pénzt. Bence ebből még kimarad – talán majd jövőre -, de ő is köteles beadni minden egyes forintot, amit kapott. Tudod, még nem vagy teljes jogú tagja a csapatnak, még bizonyítanod kell. Ráadásul nagy fejtörést is okoztál azzal, hogy rád szállt a Ibolya utcai banda. A kényes egyensúly, a béke veszélybe került miattad. Az édességet mindenki megtarthatja, a tojásokat összegyűjtjük. Megvárjuk, amíg megromlanak, csak azután használjuk fel. A Kengyel utcában kezdünk, majd a Domb, a Sarló és végül a Gyöngyvirág út következik. Nyugatabbra nem megyünk, az már az Ibolya utcaiak területe. Kerüljük most őket, forr a levegő, vihar előtti a csend. Induljunk, Bazsi és Bence, tiétek a páratlan oldal, a miénk a páros. A következő utcában csere.
Bence Limara parfümöt, Bazsi Krasznaja Moszkvát hozott otthonról. Farzsebükbe nylonszatyrot gyűrtek, remélték a nagy zsákmányt. Az első ház még aludt a lehúzott redőnyök mögött, vagy alvást színlelt. A két fiú nem akarta felébreszteni a családot, pedig aznap mindenki számíthatott rá. Mégis megkegyelmeztek a 1-es ház lakóinak, különben is, lehet, hogy nincsenek otthon. Sóska a lelkükre kötötte, hogy mindenhova csengessenek be, egy forintot sem szabad elszalasztani, de talán nem vette észre a túloldalról a hezitálásukat. A következő háznál rögtön ajtót nyitottak. Gyűlt a pénz, a csokinyúl, -tojás, -bárány, -csirke, némi hímes tojás is került a szatyorba. Az utca végén kétszintes, még vakolatlan ház magasodott. A kertjében magas gaz nőtt, a járdán kutyaürülék. Fekete uszkár morgott a sáros homokozóból, a csupasz diófa vastag ágán deszkahinta lengett. Az emeleti sötétítők behúzva, a földszinten sárga fény derengett. Ide ne, Bence, ide ne csöngess be! De már késő volt. A bejárati ajtó lassan kitárult, magas férfi lépett eléjük. Tudhatnátok, hogy egyedül vagyok, már nincs itt kit meglocsolni, fiúk. Mi volt ez a szellemház, Bazsi? Ki volt ez a férfi? Én még ilyen szomorú tekintetet nem láttam az életemben. Tragikus történet, megrázott mindenkit. Egyszer elmesélem. Most siessünk, már várnak a többiek. Mindannyian visszaértek a kiindulási pontra. A megbeszéltek szerint elosztották a pénzt. A tojásokat egy nagy táskába tették, egy bokor alá rejtették. Bence és Bazsi még sokáig dohányoztak és beszélgettek a mászóka tetején, a többiek hazasiettek. Bazsi, mielőtt elment, egy marék aprót adott Bencének. Ezt miért? Mi lesz, ha megtudják? Nem érdekel, ami jár, az neked is jár. Bence úgy meglepődött, hogy el is felejtette megköszönni, pedig ez volt az első felé áradó emberi gesztus, mióta ideköltözött. Mohón számolni kezdte a pénzt, észre sem vette, hogy megállt egy autó a kosárpálya mellett. A kocsiból ütemes rapzene szűrődött ki.
Balaton László legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?