Leteríted a kék lepedőt. Ez a tenger. A haragos.
Üvegszilánkkal szórod fel középre teszed a nagy
horpadt kartondobozt. Ez te a hazád házad. Vágsz
ajtót ablakot. Bent félhomály. Mutatóujjad alatt
keksz takaró a nyári vízi pisztoly. A zseblámpa. Az
ellenség szemét kiszúrni. A tenger háborog védve
vagy. Te vagy az első a király a szigeten a szigeted
erős szabad. A nap a mennyezeti lámpa. Szólsz
kapcsolják le. Éjszaka van a tenger zúg végtelen.
A sötét parton ferde apró házak a kutya szalad. Magad
vagy. Magad. A tengered háborog. Egyszer majd
hátha talán mégis jön valaki. Jön hozzád át a tengeren.
A sötétben. És megfogja a kezed.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten?
Vélemény, hozzászólás?