Home / Vers / Kalász István: A szigeten – egy gyermekjátékra

Leteríted a kék lepedőt. Ez a tenger. A haragos.
Üvegszilánkkal szórod fel középre teszed a nagy
horpadt kartondobozt. Ez te a hazád házad. Vágsz
ajtót ablakot. Bent félhomály. Mutatóujjad alatt
keksz takaró a nyári vízi pisztoly. A zseblámpa. Az
ellenség szemét kiszúrni. A tenger háborog védve
vagy. Te vagy az első a király a szigeten a szigeted
erős szabad. A nap a mennyezeti lámpa. Szólsz
kapcsolják le. Éjszaka van a tenger zúg végtelen.
A sötét parton ferde apró házak a kutya szalad. Magad
vagy. Magad. A tengered háborog. Egyszer majd
hátha talán mégis jön valaki. Jön hozzád át a tengeren.
A sötétben. És megfogja a kezed.

Kalász István verse legutóbb a Szöveten?

2 hozzászólás a(z) “Kalász István: A szigeten – egy gyermekjátékra” bejegyzéshez

  1. girv avatar
    girv
  2. Köves István avatar
    Köves István

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük