Engem az Isten oltogat
így hát az ember-voltomat
soha el nem feledhetem
létezésbe vetett tetem
annál remélem több leszek
hisz a végtelen körbe szeg
és a véges is itt oson
s amíg az álmait mosom
rám tapad ezer szó sara
nyári égből hullt hódara
lassanként félek megfagyaszt
ezért várok hát egy tavaszt
hogy kipattintsak száz rügyet
s ha véget ér a gyászszünet
üljek egy újabb Hold alatt
míg szívemre napfolt tapad