Csák Gyöngyi

Őrző

Őrizte világom
miközben részvétlen rohantak
időnk dadogással és
zagyva beszéddel teli percei

a léthez kötő
utolsó szalmaszál talán,
amint jégbezárt szíve
könyörgi forró ujjaim.-

hiába tagadná,
mielőtt a történet
lezárulna magától

szabályos ismétlődésbe kezd,
aminek nincs, nem lehet vége még –