Csák Gyöngyi
Hajnalonként
Hajnalonként szent szempár
mered rám bőröm perzseli,
megoldható a kínlódás, ám
a kiszámíthatatlan tarsoly
tartogat mindig valamit.
Rémül a vénülő világ bennem,
nem vigasztalhat, hiába
a szolgálatkész szórendcsere;
fátyolos tekintetű, opálos ősz
illik leginkább hozzám,
mint lombja-vesztett fa, didergek,
s bámulok merőn a semmibe.
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
